Sulii

Bercelen született nemesi családban. 1755-től a sárospataki kollégiumban tanult, de '60-ban apja kivette. '60-65-ig otthon "hevert".

1765-ben Mária Terézia testőrségébe került, ahol szégyellte műveletlenségét, ezért nagy energiával vetette bele magát az olvasásba és a nyelvtanulásba. Leginkább a felvilágosodás szerzőit olvassa, például Voltaire-t.

1770-től kezd el írni, 1772-ben jelennek meg művei, egyszerre négy, melyek közül leghíresebb az Ágis tragédiája. Ettől az évtől számítjuk a magyar felvilágosodás kezdetét.

1773-ban kilépett a nemesi testőrségből. 1779-ben katolikus hitre tér, hogy Bécsben maradhasson, ahol a könyvtár tiszteletbeli őrévé nevezik ki. Röpirataiban a magyar nyelv fejlesztése (Magyarság) és egy akadémia létrehozása (Egy magyar társaság iránt való jámbor szándék) mellett áll ki.

1780-ban II. József került trónra, aki megszűnteti Bessenyei évjáradékát, ezért haza kell térnie. Előbb Bercelen, majd Pusztakovácsiban él gazdálkodó életet. Írással és olvasással is foglalkozik, de már nem ő volt az irodalom vezéralakja. Kiemelkedő regénye a Tariménes utazása, mely Voltaire Candide-jának hatását is magán viseli. Ebben az időben már a "bihari remete"-ként emlegetik. 1811-ben halt meg.




Wikipédia

Fazekas enciklopédia