Sulii

Alliteráció: (hangalakzat) a szó eleji mássalhangzók összecsengése.

Példa: "barangoló borongó, /ki bamba bún borong,/ borzongó bús bolyongó,/ baráttalan bolond"
(Babits Mihály: Egy szomoru vers...)

---

Anekdota: az anekdota rövid, humoros történet, mely többnyire közismert személyeket vagy történelmi eseményeket ír le. Regényekben gyakran epizodikus szerepet tölt be, nem viszi előrébb a cselekményt, de megvilágíthatja a szereplők jellemét, humort csempészhet a történetbe. A magyar irodalomban Jókai Mór és Mikszáth Kálmánra jellemző használata.

---

Az ars poétika lírai műfaj, amelyek a költészet szűkebb és tágabb céljaival és eszközeivel, a költő és a világ kapcsolatával, a költői műalkotás sajátosságaival foglalkoznak.

Ars poétikák a világirodalomban:
Horatius: Ars poetica
Paul Verlaine: Költészettan
Charles Baudelaire: Az albatrosz
Rainer Maria Rilke: Archaikus Apolló-torzó

Ars poétikák a magyar irodalomban:
József Attila: Ars poetica
Petőfi Sándor: A természet vadvirága,
Ady Endre: Góg és Magóg...

---

Ballada: verses kisepikai, nép- és műköltészeti műfaj. Az eseményeket, előzményeket, okokat nagyrészt drámai párbeszédekből és lírai monológokból ismerjük meg. Cselekménye sűrített, a lényeget emeli ki, gyakran egyetlen jelenetre összpontosít, másrészt mindent elhagy, ami a lényeg szempontjából nem nélkülözhetetlen. Így előadásmódja szaggatott; az időbeli kihagyások, a térbeli váltások, az elhallgatás egyaránt jellemzi. Epikus műfaj, lírai formában, drámai konfliktusokkal.

Balladák a világirodalomban:
Goethe: A Tündérkirály
Keats: La belle dame sans merci

Balladák a magyar irodalomban:Kőmives Kelemen,
Arany János: Ágnes asszony
Garay János: Kont

---

Régi francia versforma, leggyakrabban három 8 (ritkábban 10) soros versszakokból áll, és egy 4 soros ajánlásból. Jellemző rímképlete: ababbcbc bcbc. A versszakok végén gyakran egysoros reflén található.

Belloc Hilaire: Az őszinte aggodalom balladája,
Francois Villon: Ballada a múlt idők dámáiról

---

A blank verse angol eredetű versforma, 10 vagy 11 szótagos, rímtelen, jambikus lüktetésű ( U- ) sorokból áll. Drámáiban ezt a verstípust használta Shakespeare és Milton. Az angol romantikusok (Keats, Shelley) újra felfedezik a versformát.

A blank verse alkalmazása a világirodalomban:

Shakespeare: Hamlet
John Milton: Elveszett Paradicsom
Shelley: A megszabadított Prométheusz

A blank verse alkalmazása a magyar irodalomban:

Katona József: Bánk bán

---

Az utópia negatív párja, amiben a mainál rosszabb körülményeket mutat be, olyan társadalmakat, melyekben elnyomó rendszerek működnek, és az embereket megfosztják szabadságuktól, emberi méltóságuktól.

Disztópiák a világirodalomban:
Ursula Leguin: Akik elhagyják Omelaszt
Jevgenyij Ivanovics Zamjatyin: Mi
George Orwell: 1984

Disztópiák a magyar irodalomban:
Babits Mihály: Elza pilóta, vagy a tökéletes társadalom

---

Az ókorban minden disztichonban írt hosszabb művet így neveztek, később minden költeményt, amely szomorú hangvételű volt, elégiának neveztek. Az elégiák témái: az elmúlás, az elérhetetlen vagy elvesztett boldogság. Az elégikusság beletörődést is jelent, az ilyen versekben nem jelennek meg heves érzelmek.

Elégiák a világirodalomban:
Hölderlin: Az élet felén
Rainer Maria Rilke: Őszi nap

Elégiák a magyar irodalomban:
Csokonai Vitéz Mihály: A tihanyi Ekhóhoz
Berzsenyi Dániel: A közelítő tél,
József Attila: Elégia

---

Az ellenutópia (vagy disztópia) utópia ellentéte, egy, a jelenleginél rosszabb társadalmi berendezkedést leíró mű.

Ellenutópiák a világirodalomban:
Jevgenyij Zamjatyin: Mi
Aldous Huxley: Szép új világ
George Orwell: 1984

Ellenutópiák a magyar irodalomban:
Madách Imre: Az ember tragédiája
Babits Mihály: Elza pilóta vagy a tökéletes társadalom

---

Az eposz hosszabb terjedelmű, verses formában írt epikus mű, mely egy közösség életében fontos eseményt ír le. Később a homéroszi eposzok mintaként szolgáltak későbbi korokban. A visszatérő tartalmi és szerkezeti elemeket eposzi kellékeknek nevezzük.

Eposzok a világirodalomban:
Homérosz: Íliász, Odüsszeia
Torquato Tasso: A megszabadított Jeruzsálem

Eposzok a magyar irodalomban:
Zrínyi Miklós: Szigeti veszedelem
Vörösmarty Mihály: Zalán futása
Arany János: Buda halála

---

A fejlődésregény a regény alműfaja, mely a főhős leki fejlődését mutatja be. Számos esetben az iskolaévek és a felnőtté válás időszakára koncentál, az itt megszerzett élmények hatására a személyiség kialakulására.

Fejlődésregények a világirodalomban:
Goethe Wilhelm Meister tanulóévei
Stendhal: Vörös és fekete
Rousseau: Émile vagy a nevelésről

Fejlődésregények a magyar irodalomban:
Tamási Áron: Ábel a rengetegben
Garaczi László: Pompásan buszozunk

---

Figura etimologica: a szótő megismétlésével létrejövő hangalakzat.
Például:

„Lelkem lelkekkel lelkesülni”
(Babits Mihály: Egy szomoru vers...)

„Világ világa / Virágnak virága”
(Ómagyar Mária-siralom)

---

17 szótagból álló, japán eredetű műfaj. A három sorból álló vers első és harmadik sora 5-5, közéső sora 7 szótagos. Erőteljes zeneiség jellemzi, általában egy természeti kép áll középpontjában.

Haikuk a világirodalomban:
Macuo Basó Százhetven haiku

Haikuk a magyar irodalomban:
Kosztolányi Dezső: Új japán versek,
Fodor Ákos: A haiku

---

A himnusz lírai műfaj, az óda egy fajtája, melynek tárgya valamely istenség, esetleg elvont eszme, természeti erő vagy isteni tulajdonságokkal felruházott ember dicsérete.

Példák a világirodalomban:
Szapphó: Aphroditéhoz
Assisi Szent Ferenc: Naphimnusz

Példák a magyar irodalomban:
Nagy László: Himnusz minden időben
Juhász Ferenc: Himnusz töredék

---

A homéroszi himnuszok az eposzoknál rövidebb terjedelmű epikus művek, melyek egy istenséggel kapcsolatban mesélnek el egy történetet. A homéroszi jelző ebben az esetben nem a szerzőségre utal, hanem arra, hogy ezek a művek ugyanabban a versformában (hexameter) és ugyanabban a dialektusban íródtak, mint a homéroszi eposzok. Az eposzokhoz hasonlóan ezeknek is kötött formája van: az isten megnevezésével kezdődnek, majd az isten tiszteletének helyeit sorolja fel, ezután következik a narratív rész, a művek formális elbúcsúzással végződek.

Példák:
Himnusz Hermészhez
Himnusz Dionűszoszhoz

---

Időmértékes verselés: a szöveg ritmusát a rövid és a hosszú szótagok szabályos váltakozása állítja elő. Rövid a szótag, ha a benne előforduló magánhangzó rövid, és legfeljebb egy mássalhangzó követi. Hosszú a szótag, ha magánhangzója hosszú, vagy a rövid magánhangzót két vagy több mássalhangzó követ.

Időmértékes verselés a világirodalomban:
Homérosz: Íliász
Horatius: Thaliarchushoz

Időmértékes verselés a magyar irodalomban:
József Attila: Két hexameter

---

A kánon szó a nádpálca, mérővessző szóból ered, az értékítélettel és elfogadottságal kapcsolatos fogalom.

A művészeti kánon azokat a műveket jelenti, amelyeket egy adott kultúra vagy időszak különösen fontosnak vagy értékesnek tart. Meghatározása változhat kultúrától és időtől függően.

A vallási kánon egy vallás szent írásait, szent szövegeit tartalmazza. Például a kereszténységben a Biblia, az iszlámban a Korán.

---

Terjedelmében az elbeszélés és a regény között található. Rendszerint hosszabb időt ölel át a cselekmény, de nem törekszik a a bemutatott világ minden részletének bemutatására.

Híres kisregények a világirodalomban:

Goethe: Az ifjú Werther szenvedései
George Orwell: Állatfarm
E. T. A. Hoffmann: Az arany virágcserép
Lev Tolsztoj: Ivan Iljics halála
Híres kisregények a magyar irodalomban:

Jókai Mór: Sárga rózsa
Gyulai Pál: Egy régi udvarház utolsó gazdája

---

A komédia vagy vígjáték olyan drámai műfaj, amelyben a világot komikusan ábrázolják, a nézőt nevetésre ösztönözve. Az ókori Görögországban kétféle komédia alakult ki:
Az ókomédia politikai komédia volt, a közösség életére befolyással bíró aktuális helyzetekre reagált. Kortárs polgárokat gúnyolt, akik közül többen ott ültek a nézőtéren. Legnagyobb mestere Arisztophanész volt.
Az újkomédia inkább a magánéletre koncentrált, és emberi viszonyokról szólt. Tipikus karakterek játszottak benne, mint pl: szerelmes ifjú, hetvenkedő katona, szigorú apa. Legnagyobb mestere Menandrosz volt.

Komédiák a világirodalomban:
Arisztophanész: A madarak
William Shakespeare: Tévedések vígjátéka

Komédiák a magyar irodalomban:
Tasnádi István: Finito (Magyar zombi)
Szigligeti Ede: Liliomfi

---

Elsősorban az olvasó szórakoztatására írt, vitatott esztétikai és irodalmi értékű mű. Ide tartoznak a kalandregények, a science fiction, a fantasy, a horror, a kémregény, az ifjúsági regények és még számos műfaj. A katergóriának nincsenek éles határvonalai, sok mű a szépirodalom és a lektűr határán helyezkedik el, és arra is van példa, hogy későbbi korok "átminősítenek" egy-egy ilyen alkotást.

Példák a világirodalomban:

J. K. Rowling: Harry Potter könyvek
George R. R. Martin: Trónok harca sorozat
Agatha Christie krimijei
John Green: Papírvárosok

Példák a magyar irodalomban:

Rejtő Jenő kalandregényei
Wass Albert: Adjátok vissza hegyeimet
Herczeg Ferenc: Az élet kapuja

---

A levélregényben a cselekmény egy vagy több szereplő által írt fiktív (nem elküldött) levelekből áll össze. Az egyes szám első személyű elbeszélés lehetővé teszi a szereplők érzelemvilágának gazdag kifejezését. Leginkább a szentimentalizmusra jellemző.

Híres levélregények a világirodalomban:
Rousseau: Új Héloise
Goethe: Az ifjú Werther szenvedései
Mary Shelley: Frankenstein

Híres levélregények a magyar irodalomban:
Kármán József: Fanni hagyományai

---

A metafora két dolog, tárgy, esemény, vagy személy azonosítása valamilyen külső vagy belső tulajdonság, hangulati hasonlóság alapján.

Például:
Ütni készül „ökle csontos buzogánya” (Arany János: Toldi)

„Hálót fon az est, a nagy barna pók” (Juhász Gyula: Tiszai csönd)

„Templom a természet"
(Charles Baudelaire: Kapcsolatok)

---

Az óda emelkedett hangú, magasztos tárgyú, rendszerint bonyolult ritmikájú és felépítésű, terjedelmesebb költemény. Fenséges tárgyat vagy magasztos eszmét ünnepélyes hangon megéneklő lírai költemény.

Híres ódák a világirodalomból

Schiller: Óda az örömhöz,
Shelley: Óda a nyugati szélhet
Keats: Óda egy görög vázához

Ódák a magyar irodalomból:

Csokonai Vitéz Mihály: A Reményhez,
Berzsenyi Dániel: A magyarokhoz
József Attila: Óda

---

A mondathatár és a vers sorszerkezete gyakran nem igazodik egymáshoz, a mondatszerkezet nem zárul le a verssor, a versszak végén.

Például:
Gyermekkoromban két fehér/ gyertyát tettek keresztbe gyenge nyakamon
(Babits Mihály: Balázsolás)

---

Gúnyvers. Az ókorban kialakult műfaj, mely komikus-ironikus ábrázolásra törekszik.
Tágabb értelemben a szatirikus hangnemben írt műveket is szatírának nevezzük.

Juvenalis: Szatírák
Jonathan Swift: Szerény javaslat

---

A táltos a magyar népi hiedelemkörhöz kapcsolódó fogalom. A táltosokat rendszerint olyan egyedi képességekkel ruházzák fel, mint a gyógyítás, jövendölés, varázslat vagy más természetfeletti erők irányítása. Szerepük van a természetfeletti és az emberi világ közötti kapcsolatok közvetítőjeként vagy hírvivőjeként.

---

A tragédia olyan drámai műfaj, melynek cselekménye tragikus végkimenetelű konfliktust hordoz. A hős küzdelme és bukása részvétet, félelmet kelt a befogadóban, és az erkölcsi felemelkedéshez, a „káros szenvedélyektől való megszabaduláshoz" vezet.

Tragédiák a világirodalomban:
Szophoklész: Antigoné,
Shakespeare: Rómeó és Júlia

Tragédiák a magyar irodalomban:
Katona József: Bánk bán

---

A trilógia három részből álló sorozat. Ez lehet regény, elbeszélő költemény vagy dráma, de ismerünk más művészeti ágakból is trilógiákat, például filmtrilógiákat.
Az ókori drámaköltészetben különösen fontos volt, hiszen a drámai versenyekre tetralógiákkal (4 műből álló sorozat) lehetett jelentkezni, ami egy drámai trilógiából és egy szatírjátékból áll. Csak egy teljes trilógia maradt ránk: Aiszkhülosz Oreszteiája.

Trilógiák:
Tolsztoj életrajzi trilógiája: Gyermekkor, Kamaszkor, Ifjúság
Arany János Toldi trilógia: Toldi, Toldi estéje, Toldi szerelme
Aiszkhülosz Oreszteia: Agamemnón, Áldozatvivők, Eumeniszek

---

Elképzelt, tökéletesen működő, eszményített társadalmi berendezkedést leíró mű.

Utópiák a világirodalomban:
Morus Tamás: Utópia
Charlotte Perkins Gilman: Herland


Utópiák a magyar irodalomban:
Jókai Mór: A jövő század regénye

---

A világfa egy mitológiai és vallási motívum, amely több kultúrában is előfordul. Általában egy hatalmas fa vagy más növény szimbolizálja, amely kapcsolatban áll az ég, a föld és az alvilág között. A világfa szárai az egyes világokat vagy síkokat képviselik, és gyakran kapcsolatban vannak az élet, a halál és a teremtés fogalmaival.

---