Lev Nyikolajevics Tolsztoj 1828-ban született Jaszjana Poljában, gazdag főnemesi családban. Szüleit korán elveszíti, rokonai nevelik.
Nyelveket, majd jogot tanul, ám tanulmányait megszakítva 1847-től birtokán él, ahol méltányosan bánik jobbágyaival.
1851 katonatiszt lesz, részt vesz a kaukázusi hadműveletekben. Itt kezd el írni, többek között önéletrajzi
trilógiájának első részét is (Gyermekkor, később elkészült részek: Kamaszkor -
más fordításban Serdülőkor -, Ifjúság).
1855-ben Pétervárra megy, belevegyül az irodalmi életbe, megismerkedik Turgenyevvel és Goncsarovval.
1856-'57-ben majd '60-'61-ben európai tanulmányutakra indul.
Saját birtokán már ekkor iskolát létesít a környéken élő gyerekek számára.
1862-ben megnősül, elveszi Szofja Andrejevna Berszet, aki ekkor 16 évvel fiatalabb nála.
15 gyermekük született. 1860 és '80 között írta a Háború és Békét és az Anna Kareninát.
Házasságuk később megromlott, felesége sokszor öngyilkossággal fenyegette.
Az 1880-as évektől fordulat figyelhető meg életében, a vallás felé fordul. Az utolsó korszak nagy művei: Ivan Iljics Halála, Feltámadás.
1910-ben otthonából titokban távozik, a vonaton rosszul lesz, és az asztapovói állomásfőnök lakásán hal meg.
Wikipédia
Fazekas enciklopédia